A gyilkosom

Azt hittem, hogy a gimnáziumi évek unalmasak lesznek, de szó szerint épphogy túléltem. Az osztályom felületesen megnézve egyszerű volt, népszerűek, "kockák", stréberek. De volt egy fiú aki meglehetősen érdekes volt, ezért barátkoztam vele. Kedves volt, de mindig szükségét látta, hogy valakit "megvédjen" egy kis verekedéssel. Miután már évek óta barátok voltunk megtudtam, hogy régebben őt mindig csúfolták, verték és ezért olyan amilyen. Ezek után méginkább igyekeztem megismeni. Eljártunk moziba, sétálni, meg egyszer-kétszer átmentünk egymáshoz. Utána nekem eléggé problémás lett az egészségügyi helyzetem, mert kiderült, hogy személyiséghasadásom van, így mindig magammal beszéltem, de főként veszekedtem. De kedves barátom vígasztalni próbált, ő folyamatosan azt állította, hogy ő egy gyilkos akar lenni. Viszont amikor én nevettem rajta akkor értetlenül nézett rám, mintha komolyan beszélne. Aztán egy hét után elbeszélgettünk és ő őszintén elmondta, hogy megölne mindenkit aki őt valaha bántotta. Először lesokkolt, hogy ezt valaki csak így ki bírja jelenteni, de valahol megértettem, így csak bólintottam. Utána azt mondta:

-Te is olyan vagy, mint én. Tudod, hogy hogyan érzek.

A szemem se rebbent, nem akartam megbántani egy határozott nem-mel. Egyszerűen nem szóltam. Tudtam, hogy igaza van, de nem akartam elfogadni. Ezek után így szólt:

-Na ezért kedvellek- mosolygott -Akkor holnap a suliban találkozunk.

Elköszöntünk, majd hazamentünk. Következő nap a szekrényemben találtam egy fekete kártyát, az elején egy rózsa volt és a belsejébe aranybetűkkel ez volt írva:

Elméd sötét,

Szíved hideg,

Eljössz velem gyilkolni, te elmbeteg?

Egy szót nem tudtam szólni, de mosolyogtam. Hirtelen megjelent mellettem valaki és megkérdezett:

-Akkor eljössz?

Kuncogtam:

-Hát persze, de akkor megélezem a késeim...

Utána végigszenvedtük a napot és elindultunk haza. Majd délután telefonon érdeklődött:

-Mikor megyünk? 10 és 11 között kellene szerintem.

-Az kissé későn van már, nem?

-Csak akkor van sötét...

Ekkor esett le, hogy ő tényleg gyilkolni akart. Nagy nehezen kimagyaráztam magamat és utána pár napig nem is beszéltünk. Aztán hetekig, hónapokig. Viszont nem is nagyon bírtuk egymás társaságát, nem voltunk hajlandóak egymásra nézni, egymás mellé ülni. Aztán egy év után különös telefonhívásokat kezdtem kapni az éjszaka közepén. Ha felvettem nem szóltak bele csak letették, ha nem vettem fel akkor meg cseng folyamatosan. Utána véletlenszerű e-mail áradatok találták meg a gépemet. Végül minden megőrült körülöttem. Valami oknál fogva többször is megvágtam magam. Hetekkel később kórházba kerültem a kimerültség miatt. Telt az idő, de nem lett jobb az állapotom, sőt. Végülis elég sok idő után volt jóbarátom halálhírét hozták nekem. Ezek után feltűnően javulni kezdett az állapotom és fel is gyógyultam. Egy apró félreértés majdnem az életembe került.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat