Tábortűz

A történet a saját osztályomról szól. Életünk legrosszabb éjszakájáról. 10.-esek voltunk, egy három napos osztálykiránduláson. Az első napon mindössze annyi történt, hogy meglátogattunk néhány múzeumot, "érdkességet (csak vettünk nyálkát meg ördögpatront)". De amikor leszállt az este akkor kezdődött minden. A fiúk felvetették azt az ötletet, hogy csináljunk bátorsegtesztet. Nagyrészünk csak nézett, úgyhogy elmagyarázták (annak aki nem tudná mi az: sötétben végig kell menni egy ilyesztő pályán ahol mások próbálnak megijeszteni). Beleegyeztünk, úgyhogy ők elhelyezkedtek és vártak. Az első lány elindult, ott álltunk percekig, de semmit nem hallottunk, vagy láttunk. Végül az egyik fiú jött elő és kiabálni kezdett:

-Mikor külditek már?!

Mi egymásra néztünk és kiült az arcunkra a félelem. Nem kellett válaszolnunk, ő megértette, hogy mi a helyzet. Megint kiabálni kezdett, csak most a másik irányba:

-Fiúk! Gyertek, eltűnt!

Dobogó léptek zaját hallottuk, majd feltűntek a többiek is.

-Mi van már?-kérdezték.

-Eltűnt, gyertek, megyünk megkeresni!

Sokan még mindig nem értették, hogy mi történik, de már ezt kiabálták:

-Te is el akarsz tűnni?!

-Meg kellene inkább keresnünk egy felnőttet!

-Szóljunk az osztályfőnökek!

Ezek után megegyeztünk abban, hogy szólunk másnak. Visszamentünk a tábor közepére, ahol a sátraink voltak. Szóltunk pár felnőttnek akik a lelkünkre kötötték, hogy maradjunk ott. Körülültük a tábortüzet és megpróbáltunk valamiféle boldogabb dialógust kialakítani, de mondanom sem kell, eléggé reménytelen volt. Éjfél körül járt az idő, kezdett hideg lenni, de mi meg akartuk várni amíg visszatérnek. Hirtelen recsegést hallottunk a bokrok felől. Mindenki abban a pillanatban hátrafodult. Valami fényt láttunk, de nem olyat, mint egy zseblámpáé. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy valószínűleg egy állat, úgyhogy halkan ezt súgtam:

-Ne... mozogjatok...

De semmi nem történt, a fény csak kicsit mozgott, mi pedig kezdtünk felbátorodni. A mellettem ülő fiú egyszercsak felállt és gyors léptekkel a bokrok felé indult. Senki nem próbálta megállítani. Mikor odaért megtorpant. Kinyújtotta a kezét és... leakasztotta a fényt, majd odahozta hozzánk. Egy véres kés volt amit kötéllel akasztottak fel, mellette egy kis cetli. A fiú levette és félhangosan olvasni kezdte:

-Hagyjatok békén, ha nem akarjátok úgy végzni, mint ő.

Visszahajítottuk a kést és borzongva meghátráltunk. Az osztályfőnök feltűnt a tábor másik végében és így szólt:

-Pakoljatok! Indulunk.

-Miért?-kérdeztem gyanakodva.

-Nem vagyok hajlandó vitatkozni, most pakolj!

Hárított, nem tudta, hogy mi már rájöttünk az igazságra. Végül összepakoltunk és hazamentünk. Tanárunk börtönbe került. Azt, hogy ki volt ott az erdőben még mindig nem tudjuk. A lányt nem láttuk többé, de tudtuk, hogy mi történt vele, így az emléke örökké élni fog.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat